Betűképek

A kiállítást Képes Gábor – muzeológus – nyitotta meg. Írását a Betűkép kiállításról és a munkáimról az alábbi sorokban olvashatjátok.

Aki ma írógéppel alkot, az a huszadik századból hoz át valamit. Az írógépelt lapok tele vannak áttűnésekkel. Az írógépelt szövegek átütőek. Így üt át valamit a grafikus a múltból. Kezet nyújt az avantgárd képverseket alkotó költőinek. A költő a grafikus felé nyújtózkodik, a grafikus a költő felé. A kívülálló egy saját kezét szorongató őrültet lát. Az ilyen őrülteket tiszteljük. Tudnak valamit.

Az írógép megszemélyesíthető. Egy identitászavaros kamasz, egy szeretetre méltóan ügyetlen vesztes, egy ünnepelt hősből lett kéregető, egy makacs, túlsúlyos öregember, egy hangos és tapintatlan szomszéd. És persze az írógép egy meghódításra váró nő.

A mechanikus írógéppel írt szövegnek mélysége, térbelisége van. Uniformizált egyen-betűiben a figyelmes szemlélő apró eltéréseket talál, az egyik betű vastagabb, annak több festék jutott, a másik szinte csak árnyéka önmagának, mert az író nem verte egyenletes erősséggel a billentyűket.
Az írógéppel írt betűk: karakterek. Összeverődnek, külön állnak, tömeget alkotnak. A hangyák, a termeszek, a méhek és az emberek társadalmakba szerveződnek. És az írógépkarakterek is. Ha egy karakter magányos, az szomorú. Vagy készül valamire.
Forrai Ferenc írógéppel készült, hajtogatott, nagy gondossággal összeállított alkotásai olyanok, akár John Conway életjátékának egy-egy kimerevített játékállása. Szinte várjuk, hogy a mozgó populáció sejtjei életre keljenek, vagy figyeljük, mi burjánzik majd elő ebből.

Betűkép

A kiállításon a művész tipografikai kompozíciókat mutat be. A kompozíciókban irodalmi műveket – regények, novellák, versek – és saját gondolatokat fogalmaz meg. Egyebek között Babits Mihály, Balázs Béla, Hunyady Sándor, Kassák Lajos, Molnár Ferenc, Weöres Sándor, a külföldi szerzők közül Douglas Adams, Mark Twain, Boris Vian szelleme kísérti Forrait.
Az anyag érdekességét az irodalommal való egyértelmű és természetes kapcsolódás mellett az adja, hogy többféle technológia használatával valósította meg a plakátokat. A különböző eljárások alkalmazása adja meg a képek sajátos hangulatát.
Forrai mester többek között pecsétet, metszeteket, fabetűket használ. Ezzel együtt is a kiállított anyag gerincét a mechanikus írógéppel gépelt szöveg jelenti. A Betűkép kiállítás egy stílusos tisztelgés mindaz előtt, amit az írógép az emberiségnek ajándékozott. S ami nem veszett el, csak átalakult.
A kiállítás anyagával a saját gondolatai bemutatása mellett arra próbál rávilágítani a művész, hogy a digitális korszak előtt miként lehetett megvalósítani egy gondolatot saját műhelyben, kézi szöveg- és képszerkesztéssel.
Manapság minden háztartásban fellelhető egy számítógép és nyomtató, hozzá egy szövegszerkesztő program. A félmúltban mindez egy mechanikus írógép volt.
Nem volt szövegszerkesztő, nem volt visszavonási és copy-paste lehetőség.
Forrai felidézi ezt a korszakot, feleleveníti az ilyen típusú alkotómunka türelmes, nagy odafigyelést és komolyságot igénylő – és mégis ellenállhatatlanul játékos és kreatív folyamatát.
A számítógép előtti időkben a munkák és eljárások során átgondoltan mindent megterveztek. Magát a folyamatot is, mivel nem volt „javítási” lehetőség. Forrainál ugyanez az alkotói algoritmus figyelhető meg.

Munkáin végigtekintve az alábbi jellegzetességek lényegesek:
– A különböző eljárások alkalmazása
– Anyagokkal való kísérletezés
– Eljárások és az anyagok egymásra való hatása
– Kézművesség és anyagszerűség

Az írógép használata mellett a hajtogatás is nagy szerepet kapott, mivel az írógép mérete fizikai korlátok közé szorította.
Forrai Ferenc művei dialektikus egységek. Álló örökmozgók. Élő állóképek. Ezek a kiváló ritmusérzékkel megalkotott képek történeteket beszélnek el az írógép nyújtotta lehetőségeket kihasználva.
Mintegy síkba feszítik a teret, megalkotják kereteiket, melyek között tökéletesen működőképesek.

Programunk a Design Hét Budapest 2015 eseménysorozat hivatalos része


A panoráma fotót Krulik Marcell készítette.