T mint Teri

Feri hiába mesélne magáról, tereferélne könnyedén: valójában rajta keresztül Teri mesél róla

A naplóbejegyzéseimből rendezett tipografikai kiállításomat Képes Gábor barátom nyitotta meg. Írását a kiállításról az alábbi sorokban olvashatjátok.

A szerelem jelzőrendszere tárul a látogató elé: a szimbólumok csupaszok, mint az imádott nő, amikor kijön a zuhany alól. Forrai rendet tesz a szózuhatagban: a vágy titokzatos Terijét, az általános és mégis személyes, örök egyet kutatja a tipo-lírai én, Feri az élet társas-játékában.
Feri az alkotó névrokona, talán maga az alkotó, aki kiállítássá teszi az életét, kiállítja magát. A Terik igazi neveiről szemérmesen hallgat, s talán azt sem ellenzi, ha kicsit mi képzeljük magunkat Feri helyébe, végigéljük tapasztalásait, amelyek teljes terítéke e tárlat.

Mást mond majd női látogatónak – és mást férfinak, mást magányos embernek, mást hűséges párnak és csalfának, hiszen nyomdatiszta és letaglózóan egyszerű, mert alapvetően két-színű világa megannyi léthelyzetet örökít meg a közlekedési táblák tömör érthetőségével.
A párkapcsolatokban tanulóvezetők vagyunk, s néha – ha nem is feltétlenül véglegesen – zsákutcákba kormányozzuk magunkat. Koccantunk már egy párszor, s ahogy a kocsink vagy totálkáros - vagy épp törésre kész, úgy lehet a szerelmünk is beteljesült vagy épp még csak reményteljes. Mert jegyezzük meg: reménytelen szerelem nincs, csak a remény van.

A képek fehér alapon kék-piros terében sétálva Ferivel együtt fedezzük fel a párkapcsolatok felvillanyozó kontrasztjait. Ahol az ellentét vonzásából aligha van szabadulás, ahol a testek mágnesként tapadnak össze. Az a darabka mágnes pedig akárhogy próbál önálló lenni, a másik fél láthatatlanul vonzza magához: olyan erők működnek, amelyeket csak a tudósok és a költők tudnak leírni.
Forrai mester egyszerre tudós és költő: ez a tipográfus-grafikusok hozománya. Az avantgárd alkotókra jellemző, tabumentes őszinteséggel mutatja be a szerelmek stációit: a kezdeti tűztől a megszokásig, az egybeolvadástól a kételyig.

Mások metszetében látjuk meg meztelen lényegünk. S rá kell eszmélnünk, az egyik ember a másik toldaléka: ez a szerelem örök hordaléka. Feri is hiába mesélne magáról, tereferélne könnyedén: valójában rajta keresztül Teri mesél róla.

A kiállítássá szervesülő képsorozat irodalmi idézeteken átszűrt bölcsességgel beszél párkapcsolatokról: Forrai bátran ragad ki számára fontos sorokat a szövegkörnyezetükből.
A szöveget pont úgy ismerteti meg velünk, mint szerelemünket, akinek se a múltját, se a jövőjét nem ismerjük, de elhitetjük magunkkal, hogy ismerjük őt – és fáradhatatlanul kérleljük a sorsot: létünk örök jelen lehessen mellette.


Budapest, 2016. 02. 07.

Képes Gábor